Nagyon szépen megírt, bensőséges és megható levelet kaptunk, ezért változtatás nélkül osztjuk meg most veletek:
Kedves BPK!
Szeretnénk hálánkat és köszönetünket kifejezni az elmúlt időszakért, valamint megírni történetünket, hátha mások számára is inspiráló lehet.
Egy veszteség kapcsán kerültünk kapcsolatba a BPK-val, mégis az itt tapasztalt empátia és emberség miatt úgy döntöttünk a férjemmel, hogy ha megfogan egy új élet, akkor mindenképpen ide szeretnénk jönni a vizsgálatokra. Kisbabánk hamarosan meg is fogant, és már az első néhány vizsgálat során világossá vált számunkra, hogy a szülést/születést is a ebben az intézményben szeretnénk végigvinni. Az is kikristályosodott, hogy minden más felkészítő program, mentorprogram, egyéb képzés feleslegessé vált, ugyanis amit a központ keretein belül el lehet érni, az 100%-ban lefedi az összes "szükségletet" – értjük itt mind az érzelmi, mind a fizikai dolgokat.
Külön ki szeretném emelni, hogy azt a fajta biztonságot és nyugalmat, amit a várandósságom alatt tapasztaltam, a BPK-nak köszönhetem – mindezt extra aggódó típusként mondom. Minden, a központban történt beszélgetés, vizsgálat és gyakorlat – legyen az anya-magzat kapcsolat analízis, ultrahang vagy Spinning Babies – olyan nyugalmat és biztonságot adott, amit úgy érzem, máshol nem kaphattam volna meg. Az első recepciós kedves mosolyától, biztató szavaitól egészen a szakemberek kitartó segítségéig minden csupa őszinte szeretet és odafigyelés a Házban. Sok várandós anyukától hallottam, hogy ijesztgetik őket a várandósságuk alatt olyan dolgokkal, amik vagy nem igazolódnak be, vagy nem szakmai alapokon nyugszanak. Ezzel szemben itt csak biztatást, őszinteséget és kedvességet kaptunk.
Nem is tudnánk külön neveket kiemelni, mert végtelen szeretetet kaptunk, és úgy jártunk vizsgálatokra, mintha egy legbensőségesebb baráti társaságba érkeznénk.
Szeretnénk megköszönni mindenkinek azt az empátiát, szeretetet és szakértelmet, amit kaptunk minden egyes alkalom során. Úgy gondoljuk, hogy egy veszteség utáni várandósság nem könnyű, de úgy éreztük, hogy hónapról hónapra építjük fel kockáról kockára azt az önbizalmat és erőt, amire szükség lehet egy várandóssághoz vagy szüléshez.
Reméljük, sok emberhez eljut a hír, mert minden várandós nőnek járna ilyen támogatás és odafigyelés.
Szülés/születés történetünk
Január harmadika volt a terminusom napja. Férjemmel megbeszéltük, hogy két héttel a szülés várható időpontja előtt már szeretnénk befelé fordulni, nyugalmat és stresszmentességet teremteni, összezárva, otthonunkban békét és nyugodtságot megélve – ami sikerült is.
A napok a karácsony meghittségében teltek; sokat sétáltunk, pihentünk, és vártuk kisbabánk érkezését. Január másodikán reggel egy fájásra ébredtem, de gyorsan visszaaludtam, hogy erőt gyűjtsek, ahogy a bábák tanácsolták.
Délig sikerült is. Délben szóltam a férjemnek, hogy „itt ma lesz valami,” aki kómás, ám igazán boldog fejjel közölte, hogy „ennek nagyon örülök, akkor főzök most egy kávét.”
Olyan 1 körül éreztem, hogy jólesne egy kád vízben vajúdni, így a délutánt egy kád vízben, gyertyafény mellett, férjemmel töltöttem, miközben a kedvenc dalainkat hallgattuk. Évával, a mentorbábánkkal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Estefelé már minden zavart, ezért biztosabbnak éreztük, hogy bemegyünk a BPK-ba. Este 8-ra meg is érkeztünk, ahol Éváék szeretettel vártak.
Nagyon meghitt és biztonságos volt a Nap szobában, félhomályban lenni. Kaptam egy illóolajos masszázst a derekamra, ami nagyon jól esett. Ezután kettesben hagytak a férjemmel: én lefeküdtem az ágyra, a férjem pedig mellém bújt, és a fájások között masszírozta a derekamat.
Kicsivel később elkezdett szivárogni a magzatvíz, ami mekóniumosnak bizonyult, így kórházba kellett mennünk. A férjem és a bábák összepakoltak, majd közösen elindultunk a háttérkórházba.
Végtelenül hálásak vagyunk azért az intim, nyugodt, békés légkörért, amely ott fogadott bennünket, és amelynek köszönhetően a kórházi út sem vált traumatikussá.
A bábák rendkívül kedvesek voltak: amíg a férjemet nem engedték be hozzám a szülőszobába, addig ők vele maradtak az előtérben. Hála a sok bábai konzultációnak, tanácsnak és támogató szónak, képesek voltunk asszertívan, mégis határozottan kiállni kéréseink mellett amennyire a helyzet lehetővé tette. Ennek köszönhetően 2:24-kor fájdalomcsillapítás nélkül, természetes úton megszületett kislányunk, Lana. Óriási szerencsénkre közel 3 óra aranyórát is kaptunk! Másnap már haza is jöttünk a kórházból.
A baba aluszékonysága miatt kissé nehézkesen indítottuk az első közös napokat, de Évának köszönhetően, aki az első három napban kétszer is meglátogatott minket, ezt az akadályt is sikerült átlendíteni, és az anyatejes táplálást is meg tudtuk valósítani. Azóta nagy nyugalomban és meghittségben vagyunk itthon, immár hármasban.
A fentieket végigolvasva még mindig nem jön át az a mérhetetlen hála, amit érzünk a BPK-val kapcsolatban. Akár több oldalt is írhatnánk, egyesével kiemelve névszerint rengeteg ott dolgozó segítségét, odafigyelését és szakértelmét, de nincs annyi online felület, ahová ez a sok minden elférne. Munkátok gyümölcse egy megerősítő és szép szülésélmény, amely igazi családdá tett bennünket.
Csatolunk néhány fotót; ha gondoljátok, használjátok azokat és a szöveget is teljes terjedelmében. Arra kérünk, hogy a vajúdós képeket bárhol, a babás képeket pedig csak házon belül osszátok meg!
Hálás köszönettel:
Tündi, Andris és Lana
Comments