Nézzétek, ezt a csodás leírást kapuk:
Mi a Budai Perinatális Központ mellett döntöttünk, mint szülés helyszín. Nagyon izgultam, hogy a babám fejvegű legyen, negatív legyen a streptococcus eredménye, elérjük a 37. hetet stb. Onnantól viszont tűkön ültem, hogy vajon mikor fog születni a kislányunk. November 14 volt a kiírt nap, a szülinapom. November 13-án kisírtam magam, hogy a kisasszony nem sieti el és már csak 1 hetünk maradt, vegyünk ananászt, meg tonikot, datolyát nem találtunk 😄 Estére lenyugodtam, sokat bohóckodtunk a férjemmel és a 3 éves kisfiúnkkal.
Éjfélkor még nem aludtam, kimentem a mosdóba és ahogy felálltam elkezdett folyni a víz, de csak kis adag távozott, így nem voltam biztos benne, hogy ez a magzatvíz-e... előző szülésnél indítottak. Azért vittem egy törülközőt is magammal az ágyba. Fél óra múlva megint távozott egy adag víz, így már biztos voltam benne, hogy ez magzatvíz volt. Kimentem a konyhába, boldogságomban ettem tortát, amit előző nap kaptam, elvégre szülinap van és szülés lesz 😀🥳 erre a jelenetre jött ki a férjem, felhívtuk a bábát, mondta, hogy próbáljunk aludni. Mi azért nekiálltunk szendvicseket gyártani, legyen a szüléskor energia. A kisfiúnk békésen aludt, mi nem tudtunk az izgalomtól, de ez a jófajta izgalom volt...
3 körül már jöttek a fájások és én azért sem aludtam. Szóltam a dúlának is, hogy beindult a buli, a szüleimnek is, hogy már ne menjenek dolgozni reggel, unokára fognak vigyázni. 10 percenként volt 1-1 perces fájás. 5-kor már szóltam a férjemnek, hogy induljunk el inkább, mert nem szeretnék a reggeli csúcsforgalomban araszolni, már kezdett rövidebb lenni 10 percnél a szünet.
Átjöttek a szüleim, szóltunk a bábának, dúlának, elköszöntünk a kisfiúnktól és elindultunk a tőlünk félórányi távolságra lévő születésházba. Az autóban már eléggé fájt és amikor odaértünk a központba, már sűrűbben jöttek a fájások mint 10 perc. A bába, Anna meghallgatta a szívhangot, masszírozott, mondta, hogy rendezkedjünk be, szokjuk a helyet, aztán majd összerakják a medencét, mert nagyon szerettem volna vízbe menni. Megjött a másik bába, Gabi, megnézte a méhszájat, megnyugtatott, hogy nagyon jól haladok, aztán elkezdték felállítani a medencét, addig a férjemmel voltam. Nem telt el sok idő, éreztem, hogy már nagyon kellene a víz, és már van toló inger is, így Gabi a kádat kezdte feltölteni vízzel, közben a hasamat locsolta. A kádban négykézláb vajúdtam, és már tényleg nagyon fájt, az első szülés nem fájt ennyire emlékeim szerint 🤔😀 egy idő után váltottam guggolásra a bábák tanácsára, nemsokára éreztem a tűzgyűrűt. Hoztak egy tükröt is, hogy megnézhessem a baba fejét. Féltem, hogy repedni fogok, mint az első babámnál, de folyamatosan nyugtattak a bábák, hogy minden rendben van, megtudom csinálni.
6.15-kor értünk a központhoz, 7.40-kor megszületett kádban a lehető legszebb szülinapi ajándék a Jóistentől, a kislányunk ❤️ a szülés közben úgy éltem meg, hogy hisztizek, hangoskodok és sokkal fájdalmasabb, mint az első szülés. A kórházban anno fegyelmezettebben viselkedtem, itt viszont elengedtem magam a biztonságérzet miatt.
A lepény is megszületett nemsokára, a zsinór is csak akkor lett elvágva, amikor már kifehéredett. A gátat 3 öltéssel összevarrták, attól nagyon féltem, mert a kórházban nem is maga a szülés (bár volt ballon, állandó ctg, oxi, burokrepesztés), hanem a sokáig tartó varrás okozott traumát. A dúlám nem ért oda a születésre, de utána még sokáig volt velünk és segített, amiben tudott.
Összességében egy nagyon intenzív, de gyors szülés volt. Össze se lehet hasonlítani az előző szülésemmel, a várandós gondozás alatt sem maceráltak fölöslegesen, a szülés alatt sem. Nem vitték el a kislányunkat 1 másodpercre sem. A varrás bár nem kellemes, de kibírható, nagyon óvatosan csinálták. Délutánra már otthon is voltunk és örülhettünk egymásnak immár négyesben.
A kislányunk nagyon nyugodt baba és mostantól duplán öröm a szülinap is ❤️
Óriási köszönet illeti a férjemet, illetve a 2 bábát, Göncz Annát és Vass Gabriellát, a dúlámat, Wittmann Andreát, a várandósgondozást végző orvosunkat, Dr. Gutmann Orsolyát, hogy szakértelmükkel, nyugodtságukkal kísértek ezen az úton minket.