Dóri, Gergő és Csongi szüléstörténete

Dóritól és Gergőtől kaptuk ezt a gyönyörű szüléstörténetet, akik megengedték hogy változtatás nélkül megmutassuk Nektek! Íme:

Szülésem története

Már három napja éreztem, hogy van valami a levegőben, de azt szerintem még a napszobában fekve se fogtam fel igazán, hogy ez már az, tényleg szülünk!

A szülésem számomra egy héttel a babánk érkezése előtt kezdődött. Emlékszem a függőágyban feküdtem a Nehru parton miközben Gergő dolgozott Bp-en. Elkezdtem felfigyelni arra, hogy a hasam megkeményedik majd elernyed, de nem fájt és nem is Csongi dugta ki a lábát, ez most más volt. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Amikor utána minden nap elkezdtem ezt érzékelni akkor néztem utána, hogy jaaaaa akkor ezek a jósló fájások: szabálytalan időköz, megkeményedő has és nincs fájdalom. Pipa.

Így ebben a tudatban folytattuk a napokat Gergővel. Elkezdtünk aktívan segíteni Csonginak, hogy elég bátor legyen egy új szakaszt megkezdeni az életében és elindítása a megszületését.

Nagyon romantikusan teltek a következő napok. Sétálgattunk a Duna parton. Leültünk és hallgattuk a hullámokat amiket a folyón áthaladó nagy hajók okoztak. Én néha behunytam a szemem és csak engedtem, hogy a hullámok hangja átjárja a testem. Készítettem a lelkem, hogy legyen elég erő benne, hogy a szülés alatt a fájásokat is ezekre a hullámokra formáljam és tudjam, ha jön egy menni is fog szépen ívesen.

Az egyik ilyen séta alkalmával elmeséltük Csonginak mi fog vele történni hamarosan, ahogy a BPK már egyszer elmesélték nekik. Hozzá tettük, hogy már nagyon várjuk és amikor úgy dönt jönni akar ne gondolkozzon, mi majd szépen alkalmazkodunk és segítjük. A vasárnapi misén már az az érzésem volt, hogy az utolsó rásegítést kapjuk meg fentről is.

Aznap este a meleg vizes fürdőzésem után aztán elindultak a fájások. Még mindig inkább rendszertelenek voltak, de határozottan fájtak. Egy adott ponton pedig Gergő monda, hogy szerinte hívjuk fel Patrit, hogy mizu. A javaslatára újra egy meleg fürdőt vettem, hogy megnézzük sűrűsödnek vagy ritkulnak a fájások. Ekkor már tényleg az erősebb menstruációs görcseimhez hasonlított a fájdalom. A fürdő víz meghozta hatását. Stabil 4 perces fájások. Huhhaaa akkor ez most beindult. Megkaptuk Csenge számát és innentől ő segítette az utunkat. Én még mindig azt hittem ekkor, hogy lehet ez semmi és nem is megyünk sehova. A fájások viszont stabilan erősödtek én pedig szépen ösztönösen nem elnyomva önmagam nyöszörögve kilélegeztem őket. Újabb Csenge Check következett itt már megtudott hallgatni egy nyöszörgés sort és már felajánlotta, hogyha szeretnénk elindulhatunk be is akár.

Én még mindig nem fogtam fel, hogy ennek a vége tényleg szülés lesz, szóval elsőre azt mondtam inkább még maradunk, jó ez itthon nekem. Ez egészen a beszélgetés után 5 percig, ha tartott. Csengét újra hívtuk és meg is beszéltük, hogy fél négyre beérünk. Közben pedig értesültünk róla, hogy más is ma szül a BPK-n. Méghozzá kiderült később számunkra, hogy egy olyan pár, akivel kapcsolódtunk is a felkészítők során.

Gergő szépen mindent összekészített és indulhattunk is. Nagyon jó hangulatban voltam, egyáltalán nem frusztráltak a fájások. Örültem nekik, az igazat megvallva. Így gondoltam miért is ne utazhatnánk be szülésre III. Krúbi albumot hallgatva, amit már a várandósságom alatt is valamiért nagyon szívesen hallgattam. Innen köszönöm az előadónak, tökéletes hangsávokat énekel ki fájás csillapításra, csak úgy elrepült a kocsiban töltött idő így. Emlékszem mennyire örültem, hogy esik az eső. Tudtam Gergő lelkének mennyire jól esik ez a borongós befelé fordulós idő, nagyon szeret ilyen időben vezetni is. Fantasztikus energiák mozogtak közöttünk, mindketten teljesen jelen voltunk, mint az esküvőnk napján.

Amikor megérkeztünk a BPK-ba már hallottuk, ahogy a másik család a kitolási szakaszban van. Őszintén szólva először nagyot nevettünk, hogy micsoda hangok. Aztán természetesen nagyon megijedtem. “Gergő ez ennyire fájni fog?”

Nekem még befelé menet jött egy fájásom és gondoltam megkapaszkodok a fatörzsben, ami a házba vezető út mellett áll. Hátttt sikerült is megfognom az ősellenségem egy meztelen csigát. Úgy felnevettünk, sose fogtam még meg erre most jól beletenyereltem vajúdás közben. A nevetés pedig totálisan oldotta a fájást közben.

Bekerültünk a napszobába, pont ahova szerettünk volna az elejétől fogva. Én leültem és azzal a pillanattal hallottuk felsírni a másik szobabán a kisbabát. Elképesztő megnyugvást adott. Majd pedig, amit tudtam jó kislány módjára feküdtem is fel az ágyra. Az agyam csak annyit villogtatott előttem: ágy = erősödő fájás = előre haladás. Köszi Patri!

Innentől az ágyban töltött idő kiesett szinte, azt tudtam, hogy kaptam takarót és Gergő mellettem fekszik, de hogy mennyi idő telik el a fájások között, hol tartunk a folyamatban, valamint hogy akkor már innen nincsen vissza út, azt már egyáltalán nem fogtam fel. Az még megvan, hogy Csenge megvizsgált a legelején és mondta, hogy már 5-6 cm-re vagyok kitágulva.

Valamikor időközben jött a kérdés, “Szeretném kádban folytatni?”. Én pedig ugyanúgy, mint a beinduláskor először még várni akartam, mert biztos nem elég erősek a fájásaim, úgy éreztem van ebben még. Aztán viszonylag hamar megengedtem magamnak, hogy enyhítsek a helyzetemen és kértem a kádat.

Mire a víz elég lett benne én meglepetten tapasztaltam meg az első tolófájást. Emlékszem, hogy ledöbbentem magamban, hogy micsoda erős, micsoda ellenállhatatlan, micsoda földöntúli energia. Teljesen magam alá gyűri a nőt és egyszerűen nem lehet ellene semmit tenni csak dolgozni vele együtt. Nincs vissza út! Itt fogtam fel először, hogy na ezt, ezt aztán senki nem fordítja vissza. Mehetünk a kádba!

Tudom, hogy végig ott voltak a bábák mellettünk, de tényleg csak kísérték a folyamatot. Nagyon keveset érzékeltem belőlük ennek hála pedig Gergőből rengeteget kaptam. Nagyon erős volt, nagyon megtartó. Biztonságban éreztem magam mellette és tudtam nem egyedül csinálom ezt az egészet. Beszélt hozzám, masszírozott, tartott lelkileg és testileg egyaránt. Pont úgy ahogy vágytunk rá.

A kádba belépve és letérdelve egy hatalmas pukkanást éreztem, elfolyt a magzatvíz. Gyors check a bábáktól, hogy minden rendben e vele és mehettünk tovább. Ott megérkeztem újra. Annyira szerettem volna ott megszülni ebben a békében és ez volt az utolsó aggodalmam, hogy a magzatvíz mekoniumos lesz és vége ennek az álomnak. De nem így történt az agyam pedig teljes erejével fókuszba állt. Megállíthatatlannak éreztem magam. Minden hangot kiadtam magamból, amit csak kívántam. Semmit nem fogtam vissza, hagytam hogy ösztönösen menjek a folyamatban. Olyan szép volt, hogy végig képben tudtam lenni és hiába fáj elképesztően, tudtam hogy vége lesz mindjárt az épp aktuális fájásnak és a szülésnek is. Egy két dolog erősen él az emlékezetemben ez alatt az idő alatt.

Micsoda elemi erő ez az egész.

Mennyire jó, hogy Gergő locsolja a hátam meleg vízzel.

Mennyire jól esik a víz adta súlytalanság.

Te jó ég mennyire kakilnom kell.

Az érzése a medence csontom közötti kisbabámnak.

Mennyire nem fogom fel mit hallok, mégis mennyire jól esnek a bíztató szavak a körülöttem lévő emberektől.

Gergő szeme, amikor elém jött és szembenézett velem.

A “játszótér” belső poénunk, amivel oldotta a helyzetem.

Gergő kedve, ami azt sugallta minden a legnagyobb rendben.

A kisbabám fejének tapintása a lábam között.

A rádöbbenés az ösztönös nyomásra és elkezdeni tudatosan használni ezt az erőt.

Ha nem tudok hangot kiadni akkor haladunk előre és jön egyre kijjebb a baba.

Fel kellett volna kötnöm a hajam a fejem tetejére.

A karkötőm látványa, amit Gergőtől kaptam induláskor, hogy segítsen.

…Mit szólnál, ha pózt váltanánk? -Jött a kérdés Évitől-

Rendben, bármire vevő vagyok. (Jeleztem ezt valahogyan) …Rendben akkor állj fel, két fájás között, Gergő megtart és mozgasd át a csípőd, majd ha jön a következő fájás guggolj le a vízbe.

Így is történt, pillanatoknak érzékeltem. Felálltam, mozogtam, jött a fájás, Gergő megtart a hónom alatt, én pedig minden erőmmel a lehető legtovább tartottam a hangtalan erős nyomásomat a toló fájásra. Emlékszem még egy kicsit tarts Dóri érzed, hogy mindjárt kint van, tartsd még, tényleg csak egy kicsi kell még és utána megszűnik ez a nyomás a lábad között, mondogattam magamban.

És bumm, éreztem ahogy kicsúszott a feje. Istenem az a megkönnyebbülés, elképesztően mámorító volt. Utána a következő nyomásnál a teste is megérkezett a vízbe, de az már közel se volt olyan erős érzés.

Megszületett. Megszültem. Megszültük.

Csongor 5:37-kor látott nap világot, 39 hét és 5 nap után, amit a méhemben töltött.

Nyugodtan, kicsit megilletődve és meglepetten érkezett meg közénk, de rögtön az anyukája és apukája ölelő tartásában lehetett.”

Ui.: Köszönünk mindent Nektek, fantasztikus volt az egész várandósgondozás, a felkészítők és az a rengeteg támogatás, amit kaptunk mindenkitől nálatok. Csodálatos, amit csináltok és nem tudok elég hálás lenni, hogy hozzátok sodort az élet minket. Bizton állíthatom, hogy ennél nagyobb szeretetben és biztonságban nem tudtunk volna lenni ebben az igen törékeny helyzetben. Alig várjuk már most a következő szülésünket és ezt nagyrészt köszönhetjük Nektek.

Pusziljuk az egész csapatot:

Dóri&Gergő&Csongi