Orsi és Rozi szüléstörténete

Orsitól kaptuk ezt a szívmelengető gondozás- és szüléstörténet leírást, aki megengedte hogy változtatás nélkül megmutassuk Nektek! Íme:

Kedves BPK Csapat!

Nem is tudom, hol kezdjem a levelem. Egyszerre úszott el egy álom - és valósult meg mindaz, amiről még csak álmodni sem mertem.

Első várandósságommal a Gólyafészekbe jártam, s mit adott isten, épp akkor újították fel a rendelőt, s a BPK adott helyt a vizsgálatoknak - így ismertelek meg benneteket.

Biztos voltam abban, hogy ide vissza akarok térni - a jó atmoszféra, a recepción Orsi kedvessége egyből megfogott. (Sose felejtem el, később egyszer az egyik babamasszázs óra végén eleredt az eső és esernyővel kísért el az autóig, hogy ne ázzunk meg. Orsi, nekem ez akkor annyira sokat jelentett, hogy most is könnyeket csal a szemembe ez a szép gesztus a részedről).

Valamikor abban az évben ősszel Patri babamasszázs tanfolyamot hirdetett, s gondolkodás nélkül jelentkeztem is rá. Patri egy nagyon meleg légkört tud maga körül kialakítani, s nem csak a babákat simogattuk, hanem egymás lelkét is. Így derült ki, hogy én vagyok az egyetlen a csoportban, akinek egyáltalán nem megy a szoptatás (amit akkoriban egy olyan ősbűnnek éltem meg, ami miatt azt gondoltam, hogy szégyellnem kell magam) - s Patri "lelki gondozása" oldozott fel bő 4 hónapos meddő küzdelem és szenvedés után. Ő volt az egyetlen, aki a küszködő és önmagát szégyellő anyát látta bennem, s nem az okokat és további megoldásokat kereste, hanem egyszerűen azt adta, amire szükségünk volt: megengedést önmagamnak arra, hogy ne legyek tökéletes anya. Patri számomra nem csak jó szakember, hanem ennél sokkal több: hiteles anya-társ, hiteles ember.

Emlékszem, akkor úgy gondoltam, hogy ha valakivel újra szülnék, az Patri lenne.

Később újra megfogant bennem egy kis élet - ő lett Rozi. Rajtunk kívül még senki nem is tudta, hogy ő már van, de épp akkor hirdetettek nyílt napot - a legnagyobb titokban el is osontunk rá a férjemmel. S akkor még egy pozitív pluszt kaptunk arra nézve, hogy itt jó kezekben leszünk - pedig addigra Bálint Sándor volt az orvosom és nehéz szívvel hagytam őt ott.

A bábai gondozás maga volt a csoda: az a biztonságérzet, az a jelenlét, az, hogy minden alkalommal önmagam lehettem, s nem kellett semmi olyan pózt felvennem, ami az adott pillanatban nem volt önazonos - ez olyan szabadságot és biztonságot adott mint semmi más. Három bábát szeretnék kiemelni: Patri, aki a mentorbábám volt, s akiben annyira megbíztam mint nagyjából senkiben sem, Vass Gabi és Monori Éva, akik a lelki utamon olyan csodálatos kísérők voltak, s igazi támogatással voltak jelen. S megemlíteném még Zsebe-Vasvári Viktória ultrahangos alkalmait is, amikor is Viktória olyan támogató és megértő volt minden alkalommal, hogy szívesen jártam a vizsgálatokra hozzá. Csengét se szeretném kifelejteni a sorból, ő egy nagyon kritikus pillanatban lendített át egy holtponton, aminek óriási szerepe volt abban, hogy végül szép szülésélményem legyen.

Szülésem történetét tudjátok: sajnos nem adatott meg, hogy Veletek, a BPK-ban szülhessek. Valamiért a második gyerekemnél is kellett az oxitocin, s bár készülődött, készülődött már egy hete Rozika erre a szép világra kifelé, de csak nem indult meg úgy, ahogy kellett volna a dolog. A magzatvíz elfolyása egy komoly mérföldkövet jelentett, mert tudtam, innentől ketyeg az óra keményen. Nagyon nehéz éjszakám és nappalom volt, mire elfogadtam a tényt, hogy bármit is teszek, nem fog magától elindulni a szülés, ismét indítani kell mesterségesen. Csenge a kedvességével, a hitével, a tiszta lelkével komoly erőt adott nekem, és ez elegendő volt ahhoz, hogy elfogadjam azt, ami van, s mentálisan átkapcsoljak arra, ami rám várt a kórházban.

Húsvét hétfőn a férjemmel kézen fogva besétáltunk a Szent Imre Kórházba. Elmondtam a helyzetet, s együttérzésüket fejezték ki, hogy nem tudok a BPK-ban szülni. Másnap a BPK-s háttér miatt olyan szülésznőt és orvost kaptam, akik maximálisan támogattak abban, hogy minél háborítatlanabb szülésem legyen, csak a valóban szükséges beavatkozások és vizsgálatok történjenek meg.

S tudjátok, mit? A szép előkészületek - s itt kiemelném Patri, Gabi és Éva várandósgondozási alkalmainak szerepét - addigra megértek bennem és a háborítatlanság valójában énbennem született meg. Tudtam, hogy bármi is jön a kórházban, bennem nincs már háború - teljes hittel és szívvel várom a babám érkezését.

Azt hiszem, ez az, ami a vágyaimon túlmutatott, s amiben reménykedni sem mertem - hogy bennem, a lelkem mélyén hit, derű és háborítatlanság lesz, bármi is jöjjön. Nem féltem már semmitől. Tudtam, hogy ami történni fog, az már része a történetünknek, s az már velünk marad - s elsősorban rajtam áll, hogyan fognak ezek az események és élmények az életünkbe épülni.

Itt megjegyzem, Galisz Virág szülésfotósom - akit csodák csodájára minden akadály nélkül, örömmel beengedtek a szülőszobára - támogatása, alázattal teli jelenléte, a mosolya, a derűje is rengeteget hozzátett a szülőszobai jó és oldott hangulathoz. (Csodálatos fotók kerültek ki a keze alól, nem győzünk betelni velük).

Szülésindítástól 6 órán belül, az első komoly fájástól 4 órán belül meg is született Rozink. Az első vajúdásom Julcsival indítástól számítva 15 óra volt, így nem erre számítottam, alig bírtam fejben lekövetni az eseményeket!

Sokat jelentett az is, hogy másnap a támogatásotokkal haza tudtunk jönni viszonylag simán a kórházból, s otthon a béke, nyugalom és öröm várt bennünket.

S itt jön be még egy csoda, amit egyáltalán nem vártam: megindult a tejem és egyelőre úgy tűnik, egészen jól megy a szoptatás! Rozi ügyes kisbaba, én oldott vagyok és boldog, Patri és Móni jó tanácsokkal láttak el - s úgy tűnik, még nekem is megy. Ma született Rozi 12. napja és délelőtt már többet is mértem mint a születési súlya! Ennél szebb anyák napi ajándékot elképzelni sem tudok.

Ebben a sikerben hatalmas szerepe van Patrinak, aki Julcsival segített az elengedésben és utána a kudarcom feldolgozásában, illetve Évának, akinek az egyik várandósgondozási alkalmon nyugodtan zokoghattam újra emiatt, s ez is egy komoly lépés volt afelé, hogy békében álljak neki újra a szoptatásnak. Erőlködés és rágörcsölés nélkül. Csak lazán.

Összességében olyan támogatást kaptam tőletek az elmúlt hónapokban, ami minden várakozásomon túlmutatott.

Nem csak a szép szülésélményhez segítettetek hozzá, hanem annak a csodáját is megélhetjük most, hogy egész pontosan mit is jelent a háborítatlan, boldog családdá válás.

Hála és köszönet van bennem, bennünk a férjemmel. Nem hittük volna, hogy ilyen is lehet egy kisbaba érkezése a családba.

Zárom levelem - örülök és köszönöm, hogy vagytok és részese lehettem a gondozásotoknak!

Szeretettel:

Orsi és Balázs (na meg persze Julcsika és a kis Rozi)