Kriszti, Dani és Panna születéstörténete

Krisztitől és Danitól kaptuk ezt a megható levelet, akik megengedték hogy változtatás nélkül megmutassuk Nektek! Íme:

Kedves BPK!

Szeretnék nektek köszönetet mondani. Július 18-án született a kislányom nálatok Csenge, Gabi és Mirtill segítségével. Ez itt a mi szülés / születés történetünk.

Este 10 volt, amikor már aludni mentünk volna. Dani, a férjem és Soma a 3 eves kisfiam már az igazak álmát aludták. Én akkor jöttem rá, hogy Dani már sokáig nem fog pihenni. Egy kellemes össze nem téveszthető hasmenéssel indult az egész, akkor még befeküdtem a kisfiam mellé, de azonnal indultak az összehúzódások. Éjfélkor hívtam először Gabit, aki azt tanácsolta feküdjek le még pihenni hátha még szundítani is tudok egyet. A szundi viszont elmaradt, mert fekvő helyzetben úgy beindult, hogy megijedtem. Így megbeszéltük, hogy vele és Évával találkozunk a Bpk-ban. Danival indultunk a nyári éjszakában. Percre pontosan 4 percenként jöttek az összehúzódások, de azt hiszem ilyen szerelmes és meghitt sétánk talán még sosem volt a holdfényben.

Azonban mikor beérkeztünk, és megláttam Gabit és Évát mintha elvágták volna, és még reggel 9-kor sem indult be semmi, hiába vártuk. Elbizonytalanodtam magamban, nem értettem, hogy lehet hogy ennyire éreztem, tudtam, hogy ma szülni fogok és mégis csalt a megérzésem.

Annyira aranyosan és hatalmas nyugodtsággal jött ez a két asszony. És oda ültek mellém, mintha a saját anyáim lennének és azt mondták nincs baj, itt vagyunk. Ha ma nem lesz semmi, az is rendben van. 

Aznap egyébként is ultrahangra érkeztem volna, így megbeszéltük, hogy megvárjuk azt és ha nem indul be akkor legalább kaptunk egy jó napot a BPK Nap szobájában. Aztán Éva kacsintott egyet és azt mondta:  “vagy aztán közben megszülsz”, azt sosem fogom elfelejteni. Talán sosem tudom meg, hogy igazából tudták-e, hogy aznap tényleg meg fog születni Panna. De szerintem ezek a nők igazi boszorkák és merem hinni, hogy tudták már, hogy csak pihenésre van szükségem.

Én annyira megnyugodtam, hogy az egész estés virrasztás után aludtunk egyet a Nap szobában. Már teljesen otthon éreztük magunkat, ebédet rendeltünk, megbeszéltük, hogy aznap este mit fogunk csinálni, ha már úgy alakult, hogy Soma a maminál alszik, amikor 11-kor újra elindultak az összehúzódások. Anikónak az ultrahang alatt 4 perce volt megvizsgálni Pannát mielőtt újra átengedem magamon a fájdalmat, de a fejét már így se tudta lemérni annyira behelyezkedett. Emlékszem a váróban éppen bábai konzultációra vagy ultrahangra váró párok fürkésző tekinteteit, amikor Dani pólójában, zokniban felsétáltam két fájás között a lépcsőn. 

A szülésfelkészítőn beszéltek arról, hogy van egy pont, amikor a nő halálfélelmet él át a szülés alatt. Én pontosan tudom mikor volt ez, összetéveszthetetlen és elfeledhetetlen. Sosem fogom elfelejteni, ahogy Csenge fogta a két kezem, én segítségért könyörögtem neki és ő ahelyett, hogy bármit mondott volna csak nézett a szemembe és olyan erőt adott ott, amit sosem fogok elfelejteni. Megtartott ő is és a többiek is mind. 

Percek múlva világra hoztam a kislányom.

Csenge mindent átható odafigyelése, Gabi végtelen nyugalma és élet szeretete és Mirtill gondoskodása (és isteni limonádéi), ezeket sosem fogom elfelejteni.

Hiszem, hogy ezek az asszonyok tényleg valami természetfeletti spirituális energiával rendelkeznek. Akik olyan szinten képesek bízni a természet és az emberi test működésében ahogy nagyon kevesek, és nem akarják kontrollálni vagy irányítani azt, hanem elfogadják és segítik. 

Igazságtalan, hogy egyszeri alkalommal találkozol velük úgy igazán és utána nem lesznek többé az életed részei. De az alatt az időszak alatt olyan tanítást kapsz, amit sosem felejtesz. Hogy tulajdonképpen tényleg minden úgy van jól, ahogy van.

Köszönünk mindent,

Kriszti-Dani és Panna