Dóri, Gergő és Bence szüléstörténete

Kedves BPK csapat! Szeretném megköszönni, hogy vagytok. 09.09-én született nálatok második gyermekünk, Gabi, Csenge és Mirtill segítségével, akikre életem végéig nagy hálával és szeretettel fogok gondolni, mentorbábám, Évi mellett. Bárcsak többen ismernének titeket, bábákat, és úgy általánosságban a bábai hivatást. Fogadjátok szeretettel a mi szüléstörténetünket.

Előzmény:

Már az első szülésemre készülve éreztem, hogy hiányérzetem van. 

Nem feltétlen szerettem volna kórházban szülni. Az otthonszülés viszont nem volt opció - épp költözésben voltunk, lakásvásárlás és felújítás okán, és ideiglenesen nem a saját otthonunkban laktunk.

Olvastam viszont, hogy tőlünk nyugatabbra vannak “szülésközpontok”, ahol a nők világra hozhatják gyermekeiket, nem kórházi keretek között. 

Arra gondoltam, ez lenne az ideális számomra is…

De mivel 2022 júniusában szültem, így ez a fajta szülés itthon még nem volt opció.

Amikor ezután 2022 szeptemberében megkezdődtek a szülések a BPK-ban, tudtam, hogy a következő kisbabámat itt szeretném világra hozni.

Kereken 3 évet készültem a második szülésemre, mindent elolvastam a témában, ami az otthonszülésről, háborítatlanságról és egyáltalán az élettani szülésről szólt.

Már a várandósgondozás során is imádtam a BPK-ba járni, az egész hangulata magával ragadott, örömmel jártunk a szülésfelkészítőkre, részt vettem egy csodás Blessingway-en,  minden alkalmat igyekeztem kihasználni, hogy mire a szülésre kerül a sor, teljes komfortban érezzük magunkat ott a férjemmel.

És akkor következzen a szülés:

Második várandósságommal bizony engem is megtréfált a természet, mint oly sokakat, ugyanis 37+0 napon rendszeres összehúzódásokra ébredtem. A gond csak az volt: nem erősödtek. Még szóltam is Évinek, hogy valami készül. Végülis készült, de innen még messze volt a vége…:) 

Ez ugyanis így ment napokig, leálltak, majd megint újraindultak, majd megint leálltak. 

Végül 38+2 estéjén éreztem megint, hogy ismét vannak összehúzódások, 10 percenként, és talán erősebbek, de az előzmények miatt már nem tudtam elhinni, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni. 

Éjjel 3-4 közt azonban már azt éreztem, ennek a fele se tréfa, telefonáljunk Évinek, ugyanis addigra erős, 5 perces összehúzódásaim lettek.

Hajnal 5-re érkeztünk meg a BPK-ba, és habár már 3 évvel ezelőtt kinéztem magamnak a Nap szobát, mégis, ahogy a sötétben sétáltunk befele, a BPK felett ragyogó holdfényben, mely az előző este telihold volt, ráadásul “vörös Hold”, teljesen behúzott magához a Hold szoba.

Csenge és Mirtill lelki támogatása rengeteget jelentett a vajúdás alatt. 

Mirtill derékmasszázsa egyszerűen csodás volt, nagyon megnyugtatott a jelenléte, mosolya. Csenge pedig mindig tudta, mit kell mondania ahhoz, hogy átlendüljek 1-1 lelki blokkon. Fogta a kezemet a medencében, és sok tippet adott, mikor mit lenne érdemes kipróbálni. Hihetetlen volt számomra, hogy mindig bejöttek ezek az ajánlások. Gabi be-benézett, és olyan nyugalmat árasztott, ami engem is megnyugtatott. A végén pedig amikor szóltak neki, hogy jöjjön, örültem, mert tudtam, hogy akkor mindjárt vége. :) 

Számomra nagyon kellett a tapasztalata a kitolási szakaszban, ugyanis ekkor javasolta, hogy együtt guggoljunk le, ha jön egy összehúzódás, a kettő között pedig álljunk fel mozgolódni kicsit.

Nem is kellett sokat várni, és pár ilyen kör után megszületett Bencénk, délelőtt 10:58-kor. Fantasztikus érzés volt.

A szülés utáni órákra is jó szívvel gondolok, sokat jelentett a bábák jelenléte és figyelme. Az otthoni látogatás során Évi és Gabi jöttek ki, mindkettejüknek hálás vagyok, jól esett a lelkemnek ez a fajta utógondozás, megnyugtató volt beszélgetni, erőt merítettem a bölcsességükből és a tapasztalatukból.

Áradt belőlük egy olyan energia, ami nagyon jó érzésekkel töltött el. 

Nagyon felnézek a bábákra, és remélem, egyszer itthon is teljesen természetes lesz, ha valaki ezt az utat szeretné választani.

Köszönjük!