Mindig nyitok az új felé
Beszélgetés Veisenberger Eleonórával, a BPK egyik alapítójával | Vályi-Nagy Erika 2024. 03. 14.
A kutatói pályát, a laboratóriumban végzett tudományos munkát, majd a gyógyszeripart hagyta ott Veisenberger Eleonóra, hogy dúlaként szüléseket kísérhessen majd még komplexebben, perinatális szaktanácsadóként segítsen a nőknek megtalálni az önmagukhoz vezető utat. A Budai Perinatális Központ egyik alapítója sok vargabetű után jutott el hivatásához.
A „mi leszek, ha nagy leszek” kérdésre miképpen válaszoltál gyerekkorodban?
Orvosnak készültem, és talán nem véletlenül, szülész-nőgyógyász szerettem volna lenni. Azután némi külső hatásra kerültem a Pécsi Tudományegyetem biológia szakára, majd öt év után ott maradtam PhD-zni. Már az első évben beleástam magam a laborba, imádtam a kísérleteket, a tudományos munkát. Később gyógyszerbiztonsági szakértőként dolgoztam, jellemzően sok papírmunkát végeztem. A kollegákat szerettem, így nehezen fogalmaztam meg magamnak, hogy mégsem vagyok a helyemen.
Egy érdekes élmény késztetett arra, hogy más irányban keresgéljek. Éppen fodrásznál voltam, és amikor készen lett a frizurám, örömmel néztem a tükörbe. Ám nem csak én, hanem a fodrász is örült. Ekkor fogalmaztam meg magamnak, hogy olyan hivatást kellene választanom, ahol azonnali visszacsatolás van a munkám iránt. Ahol nem csak a papírokat gyártjuk, kutatunk, dokumentálunk, és majd lesz -vagy nem lesz- eredmény, ahol nem egy hosszú munkafolyamat egyetlen láncszeme vagyunk csak. Milyen lehet az ellenkezője; ahol dolgozunk, odatesszük magunkat, és máris ott a kézzelfogható, szemmel látható eredmény?
Ennyi elég volt a váltáshoz?
Természetesen nem. Viszonylag hirtelen történt, hogy a kisebbik lányommal óvodaváltásra kényszerültünk, és nagyon nehezen találtunk neki új helyet. És akkor nekem hirtelen ki kellett találnom, hogy mi legyen, hiszen otthon nem maradhatott egyedül, nekem viszont nyolcórás munkám volt, a férjem is dolgozott. Nem maradt más hátra, lépni kellett, azaz otthagytam az akkori irodai munkát. Utólag úgy látom, nagyon jó, hogy ilyen helyzetbe kerültem, mert ha nem lettem volna rákényszerítve a váltásra, talán még mindig ott ülnék a papírkupacok mellett és azon gondolkodnék, hogy menjek vagy maradjak. Ebben az időszakban találkoztam egy barátnőmmel, aki dúlaként dolgozott és megkérdezte tőlem, hogy nem érdekel-e ez a tevékenység.
A válaszodat tudjuk…
Bár nem sokat tudtam a dúlaságról, de amit hallottam róla, az nagyon tetszett, így elvégeztem egy dúlaképzést. A dúlaság meghozta részben azt, amit szerettem volna érezni a munkám során és még annál is többet. De egy idő után szerettem volna kiszimatolni abból a burokból és kompetenciahatárból ami dúlaként adott volt. Így jött elém és végeztem el az ELTE Perinatális szaktanácsadó képzését.
Itt találkozott össze a nagy csapat…
Felhívott Szelényi Nóri, hogy nincs-e kedvem csatlakozni egy szuper projekthez. Hosszú ideig csak ötleteltünk, felvázoltuk, hogy mit szeretnénk és mit nem, igyekeztük az álmokat a realitás talajára lehozni.
Milyen érzéseket tudnál felidézni ebből az időszakból?
A szülések körül dolgozva egyértelmű volt, hogy ez így, ebben a formában hiánypótló kezdeményezés. Együtt dolgozni emberekkel (akik tulajdonképpen a barátaim) és együtt megvalósítani a közös álmunkat. Ez egyszerűen fantasztikus. Nagyon sokan jöttek körénk rövidebb, hosszabb időre segíteni, terelgetni, biztatni. Emlékszem, a szerda este volt a mi napunk, olykor hajnali órákba nyúló munkával. Először álmodozás-szerű ötletelést folytattunk, majd jött a komolyabb tervezés és végül egy felgyorsult megvalósulás. Komolyan, mint egy jó szülés.
Milyen feladatok találtak meg a Budai Perinatális Központban?
Elsősorban perinatális szaktanácsadóként dolgozom a házban. Ez egy elég széleskörű és sok mindennek teret adó megnevezés. Szülésélmény feldolgozással keresnek. Jelen szülésre készülve kérik a segítségem a hangolódásban, korábbi élmények integrálásában, ismeretek strukturálásában, megtartásban. Keresnek perinatális veszteség után. Nehezített teherbeesés esetén. Várandósság alatt fellépő szorongással. Saját szülésélménnyel és annak integrálásának vágyával. Én magam kétgyerekes anya vagyok. Megtapasztalva a császárt és a hüvelyi szülést is. A kliensek zöme azonban sokszor ezt nem is tudja és ritkán lényeges. Aktív dúlaként kísérek szüléseket a BPK-ban, otthonszülésnél és kórházakban is.
Mivel foglalkozol még?
Spinning Babies várandós-kurzusokat tartok, valamint Trauma-, feszültség- és stresszoldó (TRE®) testfókuszú gyakorlatokat oktatok és kísérek. Hamarosan végzek Anya-magzat kapcsolat-analitikusként. Találkozhatnak velem a kliensek keretmegbeszéléseken (ahol a BPK iránt érdeklődőkkel beszéljük át a kereteinket, a központ működésének lényeges pontjait, szerződést stb.) és az egyik szülésfelkészítőn.
Mesélsz a TRE®-ről?
Ez a módszer kicsit kilóg a rendszerből, hiszen sokáig nem volt gyakorolható várandósan. Ma már azonban a tapasztalatok bebizonyították, hogy várandósan is alkalmazható. A TRE egy olyan testfókuszú, innovatív módszer, amely könnyen elsajátítható és pár alkalom után egyedül is végezhető. A TRE alkalmak alatt, a testben előhívjuk a neurogén remegést, ami által a test dolgozik és nyúl vissza a múltba, miközben az elme a jelenben marad. Az alkalmak során tehát nem a traumáról, nehézségről, csalódásról történő beszélgetés zajlik, hanem test-gyakorlatok bemutatása, begyakorlása, és a test „játékának” figyelése, terelgetése ha szükséges mindaddig míg a kliens önállóan tudja és akarja végezni ezt otthonában.
Miért jó ez a fajta tudatos remegés?
Talán nem hangzik elcsépeltnek a kifejezés, de a szervezet öngyógyító mechanizmusát használja ki. A remegés egy képességünk, mely létező, csak igyekszünk leszokni róla. A módszer kidolgozója pl veteránokkal foglalkozik. Én a TRE-ről először egy szülés-körüli traumákról szóló beszélgetésben hallottam. Ott figyeltem fel, hogy van egy módszer, amelynek a nevét sem hallottam akkor még. Utánanéztem, hogy létezik-e Magyarországon. Talán nem véletlen, akkor indult az első képzés itthon.
Mindenkinek?
Azt vallom, hogy nincs soha egyetlen biztosan használható módszer. Azért igyekszem a tudásomat minél jobban kiszélesíteni, hogy képes legyek a kliensnek - megítélésem szerint - a legjobb technikát felajánlani. Minden módszerről vallom, hogy önmagában nem csodaszer, de jelentős segítség lehet. Így mindegyik módszer és megközelítés, amit tanulok, számomra remek eszköz, amit a munkámban felhasználhatok. A közös munka tudja meghozni a gyümölcsét, a közös vízió és bizalom.
Eredeti szakmádat tekintve nagy váltás a BPK. Úgy érezd, a helyeden vagy?
Igen, ezt kimondhatjuk. Azonban az a típusú ember vagyok, akinek a csápjai folyamatosan kint vannak és figyelem, hogy mi lehet még az, ahol képezhetem magam. Szeretek kérdéseket feltenni magamnak, szeretek önvizsgálatot folytatni, szeretek válaszokat kapni. Lehet, hogy néha nem egyértelmű a válasz, de mégis elvisz egy következő szintre. Minden, amit tanultam és amit tanulok, még ha egymástól olykor nagyon távolinak is tűnik valahol, valamikor egymásba szövődik és egy nagyon biztos, erős, használható szövetet ad.
